Idézetek a halálról
- "Játék
az élet, a halál komoly.
- Láttára
megfagy tréfa és mosoly."
- (Komjáthy
Jenő: gondolatok a halálról)
"...mert ami
értelmet ad az életnek, értelmet ad a
halálnak is..."
Mérlegeltem,
mi volt, s mi lesz és úgy láttam,
mindegy mi vár: egyensúlyban tartja üres
életem egy üres halál...
Az
élet maga egy álom, melyből felébredve
a halállal nézel szembe!!
"Az tesz minket
sebezhetővé, hogy nem fogjuk fel: van rosszabb a
halálnál..."
A
halál nem lehet olyan rossz dolog, még senki nem
jött vissza panaszkodni.
A
halál nem szomorú. A szomorú az, hogy
a legtöbb ember egyáltalán nem is
él.
Az
élők csupán
vakációzó halottak.
Bocs, hogy
élek. Többet nem fordul elő!
Élni
segít, aki halni tanít.
Élő
embernek is lehet holt lelke.
Ha a
természetes ételek valóban olyan
egészségesek, akkor hogy lehet, hogy az emberek
70%-a természetes halállal hal meg?
Ha
megéred a százat, akkor megúsztad.
Nagyon kevesen halnak meg száz éves kor felett.
Mindenki a
mennyországba akar kerülni, de
igazából senkinek sem akaródzik
meghalnia!
Minél
előbb meghalsz, annál tovább leszel halott.
Ne feledd el,
sírva jöttél
a világra, s körülötted mindenki
mosolygott. Úgy kell élned, hogy
mosolyogva menjél a másvilágra, s
körülötted mindenki sírjon...
Vajon van
élet a halál előtt?
Reggel megismerni
az igazságot és este meghalni. (Konfu-Ce)
Akik napi
programjukból ki tudják iktatni a
halál lehetőségét, azok az
optimisták. (Arkagyij Sztrugackij)
Az
életet nem lehet élve megúszni.
(Ismeretlen)
"Gyöngeségünk
a test
gonoszságában lakik, éa azokban a
földi részekben, amelyeket elemészt a
halál. Maga a test nem gonosz, de benne van a
gonoszság. Ez okozza a
félemet és a vágyat, a
bánatot és az örömet." -
Vergilius
A
halál nem választ el,csak a szeretet.
...ha hatalmamban
lett
volna, hogy ne szülessek meg, bizonyára nem
vállaltam volna az életet
ilyen nevetséges feltételekkel. De még
hatalmamban áll meghalni..
"Felkelsz,
és arcodra egy
mosolyt festesz, ez is kell a mindennapos jelmezedhez, milyen
szép
vagy... Újra játszol, újra
élsz, magányodról nem
beszélsz, hangok
hívnak, visszatérsz, nem szeretsz és
nem remélsz... Ugye nem félsz??".
"Itt ül
az idő a nyakamon,
kifogy az út a lábam alól; akkor is
megyek, ha nem akarok, ha nem kísér
senki utamon. Arcom mossa eső és
szárítja a szél; az ember mindig
jobbat remél. Porból lettem, s porrá
leszek; félek, hogy a ködbe
veszek. "
"Meghaltál
bennem és én is meghaltam. Úgy ringok
Isten és Közted mint törött
hintaló. Egész belefáradtam
már, de így a jó."
"Meredek
út amelyen haladok, vért izzadok, de
mégis dalolok. Talpam alatt hegyes kavicsok
gyötörnek amíg bírom addig
ballagok"
Sírok
egy mosolytól, a komorságot
keresem..fáj egy szó, egy tett, meghalok az
élettől, hiszen a halált keresem.
|